Az értékes rostokat hordozó gesztenye
Semmihez sem hasonlítható egyedi hangulata van a sült gesztenye illatának az őszi-téli séták közben vagy az ünnepi vásárokon.
Ebből is kiderül, hogy a gesztenye nem kifejezetten tartozik a mindennapi ételeink közé, de ki ne kívánna rá időnként egy kehely tejszínhabos gesztenyepürére.
A gesztenye Kínában és Japánban őshonos, Ázsiában a mai napig jellemzőek a vadon élő szelídgesztenye fák. Később a rómaiak hozták át és termesztették Európában, majd a termést megszárítva és megőrölve gabonalisztekhez keverték.
A gesztenyét bárhová vitték tovább, mindenhol közkedveltté vált.
A kímélő fogások része, mivel könnyen emészthető. Tápláló, ugyanakkor kalóriatartalma nem magas (167 kcal/100g, összevetésül a dió 654 kcal, a mandula 626 kcal), és a zsírtartalma is mindössze 1,5% körül mozog. Szénhidráttartalma 35-45% között van, fajtától függően, glikémiás indexének 53-56 közötti értéket szoktak megadni.
Értékes aminosavakat, illetve gombaölő anyagokat is hordoz. Hipoallergén jellege miatt a csecsemők hozzátáplálásának egyik fontos eszköze, a cékla, a sütőtök, a sárgarépa, a körte és az alma mellett.
Értékes rostokat hordoz (rosttartalma 8 % körüli), emellett kalcium, kálium, magnézium, foszfor, vas, cink, réz, mangán és B-vitaminok forrása.
Tóth Gábor
élelmiszer- és táplálkozástudományi szakértő
