Kiemelkedő a körte réztartalma
A körte közkedvelt, ám mégis keveset fogyasztott gyümölcsünk, az almához képest negyedannyit eszünk belőle (6 kg/fő/év). Ennek fő, hogy nem tűri jól a szállítást, könnyen puhul, bár vannak táli körte fajták is. Érdekes, hogy XIV. Lajos korában luxus gyümölcsnek számított, később meghonosodott több országban is. Angliában 1700 és 1800 között terjedt el igazán, 1842-ben már 700 körtefáról írnak. Eleinte a vadkörtét erdőben gyűjtögették, majd elindult a nemesítése is, főleg francia és belga nemesítők törekvéseként.
A körtében több értékes anyag található, mint az almában. Számos fenolos védőanyagot hordoz, emellett C-vitamint is. Kiemelkedő a körte réztartalma, amely egy antioxidáns nyomelem, az ún. szuperoxid-dizmutáz „védőbástya” fő alkotója. Ez utóbbi a vírusok, baktériumok elleni immunvédelem egyik kulcsa, ennek is köszönheti a körte az élettani előnyeit.
Rosttartalma kitűnő vastag- és végbélvédő anyag. A rostok és a réztartalom együttesen védi a tápcsatornát, hiszen a relatív rézhiány is hajlamosíthat a vastagbélrákra. Gyomornyugtató hatása ismert. A körte héjrésze meglehetősen speciális, vérzsírcsökkentő tulajdonságú. Allergiás reakció vele szemben nem jellemző, még az almánál is kisebb, így a kisdedeknél a hozzátáplálás egyik fő gyümölcse lehet a körte. A népi gyógyászatban epebajok enyhítésére egyhetes körtediétát javasoltak. Szénhidráttartalma 15%, rosttartalma 3% körül mozog, a réz mellett mangánt, kalciumot, magnéziumot is tartalmaz. A C-vitamin mellett mérhető az A-vitamin tartalma is.
Tóth Gábor
élelmiszer- és táplálkozástudományi szakértő
Forrás:
Dr. Gáspár Róbert: Éltető és gyógyító táplálékok. Heted7világ kiadó, 2006.
Proteggente et al.: The antioxidant activity of regularly consumed fruit and vegetables reflects their phenolic and vitamin C composition. Free Radic Res. 36:217-233, 2002.
